Azt hittem, csak tusolni ment a zuhanyozóba… Még most sem tudom ép ésszel felfogni, mit tett vele

Amikor megismerkedtünk, csupa ragyogás volt, szelíd és kedves. Jógázott és hindu szent dalokat énekelt, a gitárja, bárhová ment, ott lógott a vállán. Én, aki addig sorozatfüggő voltam, alig vártam, hogy leüljön mellém és énekeljen nekem. Na és hogy meséljen a furcsa kalandjairól, hogy mit látott Indiában és Thaiföldön, kiket ismert meg, milyen csodás guruktól tanult.

Azóta is csak lebeg, mondta, és ahogy mondta, izgalmas fénnyel ragyogott a szeme, aztán magához ölelt. Mintha egy hatalmas puha és langyos takaróba bújtatott volna, olyan volt az ölelése.

Egyre szomorúbb lett

Aztán az európai időjárás, a mozgalmas, rohanó város, a határidők, a kötelezettségek valahogy lefaragtak a jókedvéből. Ha az utcán vagy egy parkban énekelt, kinevették, volt olyan is, hogy megdobálták. Visszament tanítani, de a gyerekek gonoszak és durvák voltak vele, a szelídsége nem hatott rájuk, ő viszont nem tudta elviselni az örökös üvöltözést, verekedést. 12-13 éves gyerekek voltak. Hamarosan elveszítette a munkáját, jógát kezdett tanítani, de abból aligha lehetett megélni.

hogy valami nem stimmel, mintha súlyos beteg lenne, de fizikai problémája nem volt. Két és fél évig szenvedett, szenvedtünk, de az állapota nem javult, és én sem tudtam rajta segíteni. Gondoltam rá, hogy ha visszajutna Indiába, talán rendbe jönne, de a Covid megakadályozta, hogy elmenjen, ráadásul pénzünk se lett volna repülőjegyre.

Volt nap, hogy csak a vécére ment ki a szobából, feküdt a besötétített hálóban, de aludni sem tudott, vagy ha mégis elaludt, rémálmai voltak. Száz emberrel, orvosokkal, pszichológusokkal beszéltem, de nem jött a segítség.

Azt hittem, csak zuhanyozni fog, de arra, ami utána következett a legrosszabb álamimban sem számítottam

Aztán egy tavaszi napon hirtelen felébredt, alaposan megfürdött, levágta a derekáig érő szakállát, és zenélni kezdett. Vagy három órán keresztül zenélt, sokszor sírt is közben, aztán felöltözött, és elment.

Azt mondta, csak sétál egyet, de négy napig nem jött haza. Amikor hazatért, csupa mosoly volt a szeme, megint a régi fény sugárzott belőle, mintha újjászületett volna.

Megköszönt mindent, hogy kitartottam mellette, hogy ápoltam, hogy szerettem, és elment. Ahhoz a másik lányhoz.

Néha azon kapom magam, hogy dúdolom a szent dalokat, amiket tőle hallottam. Nem mennek ki a fejemből. Ha én is meg tudnék változni egy zuhanyozás hatására…

Ezeket olvastad már?

Katalin hercegnő és Vilmos herceg megszólalt a negyedik gyermekről

Minden porcikám beleremegett, amikor a vőlegényem végre elárulta, miért nem akar ennyi idő után sem feleségül venni

Zokogva hívta L.L. Juniort az édesanyja - Mi köze a fegyverekkel elkapott zenészhez?

Mindenki Csobot Adélról beszél a Dancing with the Stars miatt, de nem a tánctudása miatt>>