Már a címe is sejteti, hogy ebben a sorozatban valami – vagy inkább valaki – kilóg majd a sorból. A renitens szó választása nemcsak a főszereplő keresztnevére utal finoman, hanem arra is, hogy itt egy szabálytalan, különutas karakter áll a középpontban, aki fittyet hány a megszokott rendre – legyen szó viselkedésről, öltözködésről, akár a nyomozás módszertanáról. Márpedig egy ilyen hőssel ritkán lesz unalmas egy sorozat.
Aki nevetésre vágyva ült le az első évad elé, nem bánta meg, aki izgalmat remélt, az sem. Aki pedig a kettő kombinációjára áhítozott, pláne. A renitens ugyanis egy
jól felépített, gördülékenyen nézhető, kifejezetten szórakoztató krimi-vígjáték,
ami nem akar több lenni annál, ami: egy francia sikerformátum (a tízmilliós nézettséget is produkáló HPI – Haut Potentiel Intellectuel) magyar verziója.
Az RTL ezúttal nem vállalt be kockázatot, de nem is kellett – a jól szuperálü receptet jó színészekkel és kellő humorral tálalták, a végeredmény pedig abszolút nézhető. Sőt! Imádnivaló.
A történet középpontjában a kiemelkedően intelligens, 160-as IQ-jú, de a társadalmi ranglétrán legalulról induló Renáta (Gáspár Kata) áll, aki takarítóként dolgozik a rendőrségen – legalábbis kezdetben. Egy véletlen során viszont olyan ügyességgel old meg egy nyomozást, amire a hivatásos zsaruk sem képesek, ezért hamarosan tanácsadóként találja magát a rendőrség kötelékében. Ez már önmagában is izgalmas alapötlet, de amitől igazán működik a sorozat, az Renáta karaktere: öntörvényű, harsány (mind az öltözködésében, mind a jellemében), és teljes mértékben tekintélyellenes – ami persze
folyamatos súrlódást eredményez a szabálykövető Dobler századossal (Makranczi Zalán), akivel kénytelen együtt dolgozni.
A széria dinamikája pontosan ebben az ellentétben rejlik: míg Dobler a megszokott rendet, a folytonos kézfertőtlenítést és a protokollt képviseli, addig
Renáta hajmeresztő ötleteivel, váratlan meglátásaival és pimasz megjegyzéseivel kavarja fel újra és újra az állóvizet.
Elképesztő jó közöttük a kémia, Kata zseniálisan hozza az irigylésre méltóan okos, de elefánttal a porcelánboltba becsörtető nőt, míg Zalán a tisztaságmániásként kicsit kattant, de jó zsaruorral rendelkező, előírást- és szabályt követő férfit. Rengeteg nevetést szül, ahogy munkájuk során elkezdenek egymáshoz csiszolódni – több, kevesebb sikerrel.
Persze, nem csak ők ketten nyomoznak, ott van még a csoportot kemény kézzel (legalábbis többnyire) összefogó Anikó, akit Balsai Móni alakít zseniálisan. Az ő ellenpólusa Czirják (Lengyel Benjámin), aki a csupaszív, álmodozó, előítéletmentes vonalat képviseli. Velük nyomoz még Luca (Mikes Boglárka) a harmadik generációs rendőr, technikai guru is.
Sosem az a tettes, akire gyanakszunk
A krimik szerelmesei számára külön öröm, hogy a bűnügyek amolyan Agatha Christie-stílusban épülnek fel – azaz minden rész végére összeáll a kép, és kiderül, hogy ki volt az, akire senki sem gyanakodott. Ez a fajta szerkezet kiválóan illik a sorozat feszes tempójához, amit kiegészítenek az évadon átívelő, lassan bontakozó személyes szálak is.
A renitens a kereskedelmi tévés kínálatban kifejezetten üdítő jelenség:
könnyed, de nem bugyuta, humoros, de nem erőltetett, és ami a legfontosabb: elképesztően jól működik.
Aki ad neki egy esélyt, az könnyen azon kapja magát, hogy már a következő epizódot várja. És a mostani második évad soron következő részét. És a beharangozott harmadik évadot. Igaz, a hírek szerint már nem Gáspár Katával, hanem Borbély Alexandrával.