Könyvelő 2 – Ben Affleck visszatért, és újra matekkal gyilkol. Vélemény

A Könyvelő 2 (The Accountant 2) pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első film abbahagyta – de ha az előző részt nem láttad (vagy csak homályosan emlékszel rá, ahogy a Christian Wolfot alakító Affleck kockás ingben lövöldözött a fegyverével), akkor sincs baj, mert

Mibe is keveredik Wolf?

Christian Wolff továbbra is adókat optimalizál az alvilágának – közben rapidrandin vesz részt, hogy kielemezza az oda jelentkező hölgyeket –, majd egy brutális gyilkossági ügy rántja vissza a terepre.

Ray King szövetségi ügynök (J. K. Simmons) ahelyett, hogy a nyugdíjas éveit élvezné, magándetektívként dolgozik és minden energiáját, valamint pénzét egy eltűnt menekült család felkutatásába fekteti. Így hozza össze a sors egy titokzatos nővel, de mielőtt bármi is történne, Kinget megölik, akinek még éppen marad annyi ideje, hogy a karjára ráírja, keresd meg a könyvelőt. Egykori mentoráltja, a tehetséges elemző Marybeth Medina (Cynthia Addina-Robinson) – aki azóta az igazgató-helyettesi pozícióig küzdötte fel magát – megrendülten értesül volt főnöke haláláról és felveszi a kapcsolatot Wolff-fal (pontosabban Wolf vele).

A King által hátrahagyott nyomokon elindulva megpróbálják felgöngyölíteni az ügyet, de mivel egy komplett bűnszervezettel állnak szemben,

a Berlinben „dolgozó” öccsét is segítségül hívja. Testvérét, Braxet (az Emmy-díjas Jon Bernthal) már az első részben megismerhettünk pár ütésváltás erejéig, most viszont teljes értékű partnere bátyjának (néhol majdnem le is nyomja), és ahogy a két fura, sebekkel teli testvér közösen kezd el nyomozni, úgy lesz a film egyre kevésbé szimpla akcióthriller, és egyre inkább egy érzelmes, erőszakos hosszú utazás, ami a két megtört ember újradefiniálja magát.

bérgyilkosokkal és egy olyan gazdag vállalati vezérrel, akiről messziről süt, hogy nem olvasott elég etikai kézikönyvet. Az útjukba kerülő problémákat Affleck és Bernthal nyers, ütős akcióval oldják meg, közben végig ott lebeg az autizmus kezelése és a testvérkapcsolat fájó, sötét, de nagyon is emberi mivolta. Még az sem zavaró, hogy Braxter indokolatlanul sokat kattog azon, hogy Chris hosszú évekig egyszer sem kereste, csak most.

Ezért jó!

A Könyvelő 2 nem akar több lenni, mint ami:

Gavin O'Connor rendező biztos kézzel tartja egyensúlyban az akciót és az érzelmet. Nem fél lelassulni, amikor kell, nem pörgeti túl, amikor nem muszáj. És nem utolsósorban ott van a humor, a száraz, szikár humor, amit csak két érzelmileg sérült bérgyilkos képes egymás között elereszteni, és ami az akciók között úgy kell, a mozinézőnek, mint egy falat kenyér.

Ben Affleck végre megint jól érzi magát a vásznon (még akkor is, ha a autizmusát megformál karaktere miatt sokszor faarcot mutat – zseniálisan). Ez az ő terepe. Jon Bernthal pedig lubickol a szerepben, amiben egyszerre lehet érzelmes, nyafogó testvér és vérszomjas őrült.

A kettejük közötti kémia a film igazi motorja: olyan, mint egy extrém terápiás testvérkonzultáció, rengeteg fegyverrel.

A mellékszereplők nem sok vizet zavarnak.

hackelnek, mindent is megoldanak szempillantás alatt, de szerencsére a fókusz végig a két főszereplőn marad. A zenéje feszült, a vágás lendületes, a verekedések vérprofik – minden klappol.

És mi a vége?

A könyvelő 2 pont azt adja, amit ígér: robbanásokat, érzelmeket, szikár párbeszédeket, matekot és tesódrámát. Aki kedvelte az első részt, imádni fogja ezt is. Aki nem, az valószínűleg most se konvertálódik át, de azért egy esélyt adhat neki, mert Affleck és Bernthal párosa tényleg meglepően jól működik.

Spoiler nélkül: úgy zárul, hogy ha lenne A könyvelő 3, én biztosan beülnék rá.

Nálam 8/10 – Brutálisan hatékony, számokkal, fegyverekkel és érzelmekkel operáló akciófilm. Az első rész után egy teljes értékű, jó folytatást kaptam.