Spanyolországban végre megtaláltam önmagam - Válás után

A válás után úgy éreztem, hogy egy pillanatra megálltam. Megálltam, es nem lattam, ki is vagyok valójában. Mert abban a pillanatban, mikor minden elhalkult körülöttem, rá kellett jönnöm, hogy már nem tudom, ki is vagyok én. Mi az, amit akarok, és ki vagyok valójában, ha nem az, amit mások vártak tőlem.

Az apaság, a házasság, a munka mind-mind elvett egy darabot belőlem, de most végre volt arra volt időm, hogy újra rátaláljak magamra.

Mégsem volt könnyű, sőt, szinte elviselhetetlennek tûnt. A kislányom, aki az életem legfontosabb része, akiért mindent feláldoztam volna, most már nem volt ott, hogy megszólítson, hogy átöleljen. És ott voltam egyedül, kétségekkel teli szívvel, miközben a város csendjében még inkább elmerültem a gondolataimban.

Így hát úgy döntöttem, hogy elmegyek. Elutazom, hogy megszabaduljak a múlt terheitől, és megtaláljam azt, amit keresek. Spanyolországot választottam, egy új világot, ahol a napfény, a tenger, és a nyelv idegen, mégis vonzó. Azt mondják, hogy a tengerpartok segítenek lelkileg megújulni, és valahol a szívemben megértettem, hogy itt talán rátalálok valamire. Valamire ami segít túlélni a fájdalmat.

A repülőn ülve, ahogy az édes és ismeretlen tenger illatát hozta felém a szél, arra gondoltam, hogy mennyire más világban élek most. A tenger ott volt, mindent átfogott. Nyugalmat árasztott, és egy kicsit minden problémámat elfelejtettem, mintha egy új esélyt kaptam volna.

Itt, a nyüzsgő városokban és a csendes falvakban próbáltam újra megtalálni a lelkemet. Minden egyes nap, amit itt töltöttem, egy új lehetőséget adott arra, hogy kicsit visszataláljak ahhoz, aki valaha voltam, és ahhoz, aki talán lehetek a jövőben. Néhány hónap elteltével még mindig nem voltam teljesen biztos abban, hogy mi az, amit keresek, de valami megváltozott bennem. Talán nem is kellett megtalálnom semmit – csak újra megélnem az életet úgy, ahogy azt én akarom.

De a legnagyobb dolog, amit megtanultam, hogy bár elmentem, a szívemben mindig ott lesz a kislányom. Ő az én hajtóerőm, ő az oka annak, hogy egy nap hazatérek, de most csak magamat keresem.