Nem minden E-szám gonosztevő: a táplálkozási szakértő elmondja, mire figyelj

Az E-számok az Európai Unió által engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokat jelölik, amelyeket az íz, szín, állag, eltarthatóság vagy tápérték javítása céljából adnak az élelmiszerekhez. Ezek közül sokat szigorú ellenőrzés után hagytak jóvá, és biztonságosnak tartanak a megfelelő mennyiségben.

Ahogyan Olga Bezugla táplálkozási szakértő is rámutat: nem minden adalékanyag az „ördögtől való”. Egyes E-számok valójában természetes anyagok vagy vitaminok, amelyeket jól ismerünk a mindennapokból is:

• E300 – Aszkorbinsav, azaz C-vitamin
• E101 – Riboflavin, vagyis B2-vitamin
• E160a – Béta-karotin, A-vitamin előanyaga
• E306–E309 – Tokoferolok, azaz E-vitamin
• E100 – Kurkumin, a kurkumából származó természetes színező, gyulladáscsökkentő
• E140 – Klorofill, természetes zöld pigment, antioxidáns
• E163 – Antociánok, bogyós gyümölcsök színanyagai, erős antioxidáns hatással
• E330 – Citromsav, természetes savanyító és tartósítószer

Ezek az anyagok gyakran ugyanazokat a jótékony hatásokat fejtik ki, mint a patikában kapható vitamin-készítmények – csak éppen élelmiszerekbe építve, más célból használják őket, például oxidáció megelőzésére vagy színezésre.

Miért félünk mégis tőlük?

Sokan az internetes rémhírek alapján automatikusan veszélyesnek tartanak minden E-számot, holott az adalékanyagok veszélyessége leginkább a mennyiségtől és az egyéni érzékenységtől függ. Egyes E-anyagok valóban kiválthatnak nem kívánt reakciókat:

• Allergiás reakciók: pl. E102 (tartrazin) vagy E210 (benzoesav) kiütéseket, viszketést, asztmás tüneteket okozhatnak.
• Gyermekek hiperaktivitása: bizonyos színezékek (E110, E104, E122, E129) összefügghetnek figyelemzavarral.
• Emésztőrendszeri panaszok: pl. E220 (kén-dioxid) puffadást, irritációt válthat ki.
• Anyagcserezavarok: egyes emulgeálószerek és ízfokozók túlzott bevitele terhelheti a májat vagy vesét.

Két további érdekesség az E-számokról

1. Több E-számot a természetből nyernek ki – például az E162 (céklakivonat) vagy az E440 (pektin, gyümölcsökből), így nem mesterséges vegyületekről van szó.
2. Egyes E-számok a biotermékekben is megtalálhatók – például az E406 (agar-agar) vagy az E500 (szódabikarbóna) természetes, növényi vagy ásványi eredetű anyagok, amelyeket a bioélelmiszer-gyártásban is szívesen használnak.

Összefoglalva:

Ahogy a szakemberek is hangsúlyozzák: a félelem helyett érdemes megismerni az adott adalékanyagot. „Minden az adagtól és a felhasználás kontextusától függ. Ezért nem minden E-adalékanyag gonosz. A lényeg, hogy ne féljünk a rövidítésektől, hanem tudjuk, mi van mögöttük” – mondja egy másik táplálkozási tanácsadó, Dorosh.

Forrás